A három kötetes lexikonban 6000 szócikk és 1500 színes kép mutatja be az 1945 után alkotó magyar festŚk, szobrászok, iparmivészek, fotómivészek, építészek munkásságát és miveit, a korszak mivészeti áramlatait, stílusait, fogalmait, intézményeit és a mivésztelepeken folyó munkát. K R I T I K A "Be van fejezve a nagy mi, igen ..." Kortárs Magyar Mivészeti Lexikon SINKOVITS PÉTER ALIG HÁROM ÉV ALATT JELENT MEG a háromkötetes alapmi, mely a szerkesztŚk elhatározása szerint teljes áttekintést ad a kortárs magyar mivészetrŚl, felkutat minden egyes méltánytalanul elfelejtett mestert, törekvést, mozgalmat, s lexikális részletességgel ismertet meg mai mivészeti életünk közszereplŚivel. 1999 téli könyvvásárára jelent meg az elsŚ kötet A-tól G-ig, majd a 2001-es karácso- nyi vásárra vált teljessé a mi. Az érdemen elvitathatatlanul az Enciklopédia Kiadó két vezetŚje Almási Éva igazgató és Fitz Péter fŚszerkesztŚ osztoznak, akik a munkát összefogták, a rengeteg szerzŚt megpróbálták a lexikoncímszavak elŚírásainak, tartalmi követelményeinek figyelembevételére rábírni. Ezt a feladatot többé-kevésbé sikerült megoldani, az elsŚ kötetnél kevésbé, majd a második és harmadik könyvnél az elŚkészítés egyre kiegyensúlyozottabbá vált, mintha a szerkesztŚk is egyre jobban belejöttek volna a lexikon készítésbe, megismerték e speciális munka fortélyait, s az elŚkészítŚ csapat is olajozottabban kezdett miködni. Szintén kiemelendŚ Kemény Zoltán tervezŚi, grafikusi munkája. Ilyen típusú kortárs mivészeti lexikon magyar nyelvterületen még sosem készült. Nem tekinthetjük igazi elŚzményének a Seregélyi György által készített Magyar FestŚk és Grafikusok Adattára (Szeged 1988 ) cími kiadványt, amely hosszú éveken keresztül, a rendszerváltást követŚen, frissen induló, más kereskedelmi területekrŚl átruccanó vállalkozók bibliája lett. Ott az elmúlt évszázad jelentékenyebb mestereirŚl kaptunk valamiféle lexikális adatokat, különösebb tudományos igényesség nélkül, mégis rendkívül használható volt az említettek számára, mert nem létezett más kiadvány. Nem tekinthetŚ elŚzményének az egykori Képcsarnok Vállalat által 1985ben kiadott Mivész életrajzok (FestŚk, grafikusok, éremmivészek, szobrászok) kézikönyve, mely elsŚsorban az akkori képcsarnoki alkotókra koncentrált. Nem jelentek meg ott vagy csak szórványosan a progresszív mivészet képviselŚi, s kimaradt a teljes avantgardizmus, végül is a hivatalos mivészet szerény adattára lett. Mindezek a kiadványok nem mérhetŚk a Kortárs Magyar Mivészeti Lexikon korszakos jelentŚségi mivéhez. A lexikon ismeretanyagának két fŚ területe a mivészekrŚl, illetve a kortárs mivészeti irányzatokról szóló címszavak. Ezek határozzák meg a karakterét, ezek adják a gerincét, hasznossági funkcióját pedig az iskolák, mivésztelepek, csoportosulások, intézmények minél pontosabb leírásai biztosítják. A vezetŚ mivészek kiválogatásában és meghatározásában a lexikon szerkesztése rendkívül korrekt, nagyjából a mivészettörténet-szakma értékrendjét veszi alapul, apróbb eltérések azonban felfedezhetŚk. Néhány példát az aránytalanságok jellemzésére érdemes kiemelni. Túl szerényre sikeredett Bene Géza félkolumnás bemutatása, ha egybevetem a Bán Béla vagy a Bálint Endre hosszasan elemzŚ címszavakkal, még rosszabb a helyzet, ha a Csiky Tibor-szócikkel hasonlítom össze. Ez ugyanis a lexikon leghosszabb terjedelmi írása, és azt sugallja, hogy Csiky Tibor volt a legnagyobb magyar mivész. CsikyrŚl én is sokat írtam, a szobrászi formanyelv megújításában szerzett érdemeit több írásomban is elemeztem, ennek ellenére ezt túlzó részletezést indokolatlannak tartom. Hasonlóképpen negatív aránytévesztés a méltánytalanul rövid Aradi Nóra- és a Bereczky Lóránd-szócikk. Aradi Nóra a rendszerváltás elŚtt, az ún pártállam idején vezetŚ mivészettörténész volt, az MTA Mivészettörténeti Intézetének igazgatója. A szocialista ideológiai elkötelezettsége miatt 1989 után még népszeritlenebbé, gyökértelenné vált, de igazgatása idején jelent meg a nyolckötetesre tervezett Magyarországi Mivészet Történetének három kötete, az utolsó 1987-ben, több száz tanulmányt írt meg, melyek közül bizonyára lesznek olyanok, melyek kiállják az idŚ próbáját. Bereczky Lóránd a Magyar Nemzeti Galéria fŚigazgatója, tehát a legjelentŚsebb magyar mivészetet reprezentáló intézmény vezetŚje immár húsz éve. Rendszereken átívelŚ pályája részletezŚbb elemzést érdemelt volna, hiszen a hatsoros cikkecske talán az egész lexikon legrövidebb írása. Különösen figyelemre méltó ez, ha egybevetjük néhány pályakezdŚ kollegáról szóló hosszas leírással. Például a nemrég diplomázott Beke Zsófiáról hosszabb elemzést kapunk, mint apjáról, a harmincöt éve mivészettörténész pályán miködŚ Beke Lászlóról. A lexikon talán legproblematikusabb része a kortárs mivészet egyes irányzatait bemutató szócikkek sorozata. Elvitathatatlanul egyik legfontosabb feladata e tendenciák pontos leírása, a fogalmi tisztázás, de legalább olyan nagy hangsúlyt kellett volna fektetni arra, hogy e mivészeti mozgalmak palettáját színesítŚ magyar alkotók tevékenységérŚl is tudomást szerezzünk. Emeljünk ki egy címszót, a conceptual artot. Ezt magyarul konceptuális mivészetnek vagy egyszerien koncept mivészetnek hívják. Az angolos változatot már harminc éve nem használja magyar szakirodalom. Valószínileg rádöbbentek erre a lexikon szerkesztŚi is, mert a második kötetben megjelent a konceptuális mivészet címszó, és itt szó esik a magyar alkotókról is. Ennek az irányzatnak legnagyobb hatású, a nemzetközi szakirodalomban is elismert mestere, Tót Endre. Neve mindkét esetben helytelenül, th-val van írva. A koncept mivészet 1969 -ben jelent meg Magyarországon, közvetlenül azután, hogy Harald Szeemann a berni Kunsthalléban megrendezte az évtized talán legfontosabb kiállítását: a When attitudes become form (Amikor az attitid formává változik). A különleges és mindenkit felkavaró tárlat hírét Perneczky Géza hozta BernbŚl, ahol a mifaj ma már olyan klasszikusai állítottak ki, mint Joseph Beuys, Jan Dibbets, Michael Heizer, Eva Hesse, Douglas Huebler, Yves Klein, Joseph Kosuth, Jannis Kounellis, Sol LeWitt, Richard Long, Walter de Maria, Mario Merz, Robert Morris, Bruce Nauman, Denis Oppenheim, Panamarenko, Pino Pascali, Pistoletto, Robert Smithson stb. A tárlat híre mindenkit felkavart, s természetesen az akkor legprogresszívebbnek számító Iparterv csoport tagjait is. Róluk szó esik a szócikkben, de nem említik meg a nagyon jelentŚs sorozatot létrehozó Schéner Mihályt, aki nem tartozik az ún. avantgárd élcsapatába. Schéner kacifántos pályája sok mindennel érintkezik, így bármily meglepŚ, a koncept mivészettel is. Eleven szelleme, mindenbŚl építkezni tudó formáló készsége ezen a területen is eredeti miveket hozott létre. Érdemes lett volna említést tenni róla. Hiányzik a sorból Swierkiewicz Róbert, Donáth Péter és az Amerikában nagy karriert befutó Drozdik Orsolya. A magyar lexikonban a könyvmivészet book artként jelenik meg az elsŚ kötetben. Ez a kifejezés csak az angolszász nyelvterületen használatos, de nem a mivészkönyvet jelenti, amit lexikoncímszó neki tulajdonit. A book art a könyvtervezés, a szép könyvek kategóriája. Ha az angol terminológiát vesszük alapul akkor az artists book felelt volna meg, a magyarban viszont tökéletesen bejáratott a mivészkönyv terminusa. A második kötetben fel is bukkan, itt ismerhetjük meg a magyar mivészkönyvek mivelŚit, akiknek tevékenységérŚl némi történeti áttekintést is kapunk. A lexikon nagy értéke, hogy néhány képlékeny és homályos fogalmat jár körül, tesz tisztába. Ezek közül kiemelném a décollage pontos és részletezŚ leírását. Hibákat azonban itt is lehet felfedezni. Amikor az újrealistákhoz tartozó ún „tépéscsinálókról" (lacérationt) esik szó, akkor a szerzŚ Raymond Hains helyett Heinzet ír, pedig nemrég volt nagy retrospektív kiállítása a bécsi Modern Mivészeti Múzeumban, amit valószínileg sok magyar szakember láthatott. Hasonló problémát vet fel a füstölés (fumage) címszó jelentésköréhez tartozó leírás, talán érdemes lett volna megemlíteni az Amerikában élŚ Jiri Doukopil nevét, akinek 1998-ban szintén Bécsben volt hatalmas retrospektív kiállítása, kizárólag füstöléses technikával készített miveibŚl. Az égetés (déflagration) eljárásának ismertetésekor érdemes lett volna megemlíteni Hencze Tamás nevét, aki a hetvenes években, egy jelentŚs alkotói korszakában kizárólag égetéssel készítette képeit. A pecsételés (cachetage) leírásánál hiba volt kihagyni Tót Endre Örülök, ha pecsételhetek cími sorozatát, mely korszakokon ível át. Az ún. vakarás, kaparás (grattage) Max Ernst-i technikáját Magyarországon a szürnaturalisták vezették be, annyiban változtattak rajta, hogy nem a megszáradt festékréteget kaparták vissza, hanem a frissen felvitt festékbe nyomták bele az ecsettörlŚ rongyot, fölszippantva a különbözŚ rétegek egy részét, s a visszamaradó felület inspirációja nyomán dolgoztak tovább. Ezt magyarosan cuppantásnak nevezték el, s használták a hatvanas évek második felében. Az eljárást Csernus Tibor, Lakner László, Konkoly Gyula, Szabó Ákos, Kóka Ferenc, Gyémánt László, Altorjai Sándor és Korga György is alkalmazták. ErrŚl a szakemberek jobbára tudtak. Az igazi nagy meglepetést a Budapesti Történeti Múzeum 1995-ös, Fitz Péter által rendezett Gyarmathy Tihamér életmi-kiállítása jelentette, ahol a hatvanas évekbŚl nagyszámú és jelentŚs cuppantásos eljárással készült mi került elŚ. Kiemelhetnénk még a Fluxus címszót, mely mozgalom nagyságrendjéhez képest kissé szerény terjedelmi lett. Ismét hiányzik a magyar vonatkozások egy része, például a Németországban élŚ Altorjay Gábor, aki Kölnben Wolf Vostell asszisztense volt a hatvanas években, hiányzik Tót Endre, a René Block által rendezett Fluxus in Deutschland cími nagyszabású vándorkiállítás egyetlen magyar résztvevŚje, s hiányzik a róla könyvet író Bordács Andrea, aki a kortárs mivészetrŚl sok jelentŚs dolgozatot publikált és a lexikon számos szócikkét írta. Néhány példát emeltem ki, amelyek kijavításával még tökéletesebbé lehetett volna a lexikont tenni, és az említett esetekben jobban kellett volna a magyar alkotók tevékenységét és jelentékeny eredményeit figyelembe venni. Minden hibája és a szerkesztési problémák ellenére a Kortárs Magyar Mivészeti Lexikon korszakos jelentŚségi mi, mely az elkövetkezŚ évtizedekben munkánk egyik legfontosabb eszköze lesz. Új Mivészet, 22, Könyvszemle K R I T I K A Szép és értékes, ajándéknak is kiváló album jelent meg, amely már régóta váratott magára: a Magyar Mivészeti Kislexikon. Új mivészeti, pontosabban képzŚmivészeti lexikon dicséretét zengi lantunk, és hogy miért éppen lant, Francesco de Milano fantáziájával, arra a könyv címlapja adja meg a választ. A Magyar Mivészeti Kislexikon borítóját B. E. mester több mint 500 éves táblaképe díszíti. A két zenélŚ angyal egyikét az esztergomi Keresztény Múzeumból ismerjük, ott látható orgonával is és lanttal is. Az új nagylexikon kiadása jó fél évszázadot késett és még be sem fejezŚdött. Mivészeti lexikon utoljára 35 éve jelent meg. A mostani nem annak kiegészítése, bŚvítése, hanem vadonatúj minden szócikke Aba-Novák Vilmostól, a Zsolnay kerámiáig. Persze, B. E. mesterrŚl, aki a CseglŚdrŚl az 1920-as években Esztergomba került oltártáblát festette, ma sem tudjuk pontosan ki volt, hogy hívták, de azt legalább igen, hogy stílusa a bányavárosi festészettel rokon. Nem csak a festészet és a szobrászat a tárgya a mivészeti kislexikonnak, hanem az építészet, ipar és fotómivészet is. Például a spanyol polgárháborúban híressé lett Robert Capa, aki 18 évvel késŚbb az indokínai háborúban rálépett egy taposóaknára és felrobbant. Az eredetileg festŚnek tanult portré-fotós Angelo igazi neve Funk Pál volt. Az építészek közül a 240 éves Váci Székesegyház alkotójától, Makovecz Imréig, vagy az Országos RendŚr-fŚkapitányság üvegpalotáját tervezŚ Finta Józsefig terjed a sor. Személyes meglepetés is ért: egyik legkedveltebb mivészemre, Gross Arnoldra a lexikon szerint a legnagyobb hatással másik kedvencem, Szabó Vladimir volt. Más lapra tartozik, hogy Szabó nem kapott önálló szócikket, de szerencsére benne van az idén megjelent három kötetes Kortárs Magyar Mivészeti Lexikonban. Ami szokatlan a lexikon-mifajban, ha valamivel kevesebb is a kép, de mind a 266 egész oldalas, csak úgy lapozgatni is gyönyörűség.