P. Szabó ErnŒ Magyar grafika, menet közben Mihely 2001 - kiállítás a székesfehérvári Pelikán Galériában Zsankó László litó-offszet technikával készült nyomata fölülnézetbŒl ábrázolja a visegrádi Fellegvárat. ElsŒ rápillantásra úgy tinik, a nagyvillámi kilátó felŒli oldalról, onnan nézve azonban valójában máshogyan fedik-takarják ki egymást a lombok közül kimagasló falak. A repülŒgéprŒl nézve sem így érvényesülnek azonban a tömegek - nmémi tinŒdés után rá kell jönnünk, hogy "ez" a Visegrád nem "az" a Visegrád, hogy a perspektíva törvényei nem a hagyományos módon érvényesülnek, hanem úgy, ahogyan a mivészi képzelet átfogalmazza Œket. A kisméreti nyomat 2001-ben született, s a megalkotása utáni hónapokban elsŒsorban azok lehettek szerencsések megtekinteni, akiknek a kezébe került a Menet közben cími grafikai mappa. Viszonylag sokan láthatták, hiszen az összeállítást az Európai Mivészek Tanácsa 2001 Œszi visegrádi tanmácskozása alkalmából készítették kortárs magyar mivészek. További nyilvánosságot biztosított a lapoknak az a kiállítás, amelyre 2002 augusztusában Székesfehérvárott, a Pelikán Galériában került sor. A kiállítás a Magyar Grafikáért Alapítvány jóvoltából jöhetett létre, s a mappa nyomatai mellett az alapítvány gyijteményének más részeit is bemutatta. Ha úgy tetszik, mintegy metszetet készítve a kortárs magyar grafika helyzetérŒl. Noha a Pelikán Galériában rendezett kiállítás címe - Mihely 2001 - a jelenre utal, nem beszélhetünk úgy a kortárs mivészetrŒl, hogy ne szóljunk a múltról is, amelyhez igen sok szállal, szorosan kötŒdik. Nemcsak azért, mert erre biztat a mappa címe, a folyamatot kifejezŒ Menet közben, hanem azért is, mert a magyar sokszorosított grafikának igen gazdag hagyományai vannak, amelyek ma is megtermékenyítŒ erŒvel bírnak, amelyekre támaszkodva az elmúlt évtizedek és a jelen magyar grafikusai is erŒt meríthettek-meríthetnek. Éppen nyolcvan éve annak például, hogy megalakult a Magyar Rézkarcoló Mivészek Egyesülete. Alapítói között olyan kiváló alkotók voltak, mint Aba-Novák Vilmos, Komjáti Gyula, Olgyai Viktor, Tarjáni Simkovits JenŒ, Varga Nándor Lajos, Zádor István. Néhányuk jelentŒsége évtizedek óta vitathatatlan, másokat mostanában kezd újra fölfedezni a közvélemény. Közös munkájuk jelentŒségét érzékeltette az a kiállítás, amelyre a Miskolci Galériában, vagy éppen a rézkarcoló közösség mai otthonát jelentŒ budapesti Galéria IX-ben került sor az elmúlt hónapokban. A rézkarcolók, és általában a sokszorosított grafika jelentŒségét az elsŒ világháború utáni években aligha becsülhetjük túl, hiszen egy minden szempontból szétzilált országban, mintegy az alapoktól kezdve, a mívesség szabályaira szigorúan ügyelve kezdték újraépíteni az értékeket grafikusaink, mintegy a hivatalos mivészetpolitika elvárásaitól és a kommerciális érdekektŒl egyaránt függetlenedve, illetve - és az elszegényedett országban ez is roppant fontos volt -, olyanok számára is értékes alkotásokat kínálva, akik számára a táblakép megfizethetetlen volt. Az egyesület miködését 1949-ben az új hatalom beszüntette, s megkezdŒdött a piramisépítés, az egyetlen központból irányított mivészeti élet kialakítása, amihez az is hozzátartozott, hogy a hatvanas években a decentralizáció jegyében az egyes mivészeti ágak, mifajok hivatalosan kijelölt vidéki központokra települtek. Paradox módon éppen egy ilyen központi agy által kigondolt mihely, a miskolci grafikai biennálék sorozata jelentette a folyamatosságot a magyar grafika értékeinek megŒrzésében, újrateremtésében, annál is inkább, mivel szellemiségét az elsŒ idŒszakban éppen azok a mivészek határozták meg, akik már az ötvenes-hatvanas évek fordulóján elindították a magyar grafika, rajzmivészet szellemi-szakmai megújulását: Kondor Béla, Lenkey Zoltán, Csohány Kálmán és mások. A lánc következŒ szemeit a rendszerváltozás utáni évek változásai jelentik. A monolit struktúra lebomlását a különbözŒ mivésztársaságok, egyesületek megalakulása jelentette, közöttük több is a magyar grafika ügyét karolta föl, a Magyar Grafikusmivészek SzövetségétŒl az illusztrátorok, a mivészkönyvalkotók társaságáig. E csoportok vagy a grafika ügyével általában vagy egyes mifajaival, részterületeivel foglalkoznak. A Magyar Grafikáért Alapítvány viszont azt egészre figyel, egyszerre kíván hagyományokat folytatni és új értékeket teremtését támogatni. Egyszerre kíván komoly mihelyhátteret teremteni a régi, már-már elfeledett technikák gyakorlásához és ad morális-anyagi támogatást a legújabb technikák, a komputergrafika, elektrografika elkalmazásához. Névválasztása tudatos volt, a nyolcvan évvel ezelŒtt megalakult Magyar Rézkarcoló Mivészek Társasága szellemi-mivészi örökségét vállalja, ideológiától, napi politikától függetlenül szolgálja a mivészi értékteremtést. A Magyar Grafikáért Alapítvány az elmúlt években számos kezdeményezést támogatott, több kiállítást rendezett. Abban a szellemben, amit a Pelikán Galériábant kiállított mivek sora is jelez, s amelyet a Thomas Mannt üdvözlŒ József Attila verssora is fölidéz a mivek nézŒjében - "Az igazat mondd, ne csak a valódit!" -, hiszen éppenséggel olyan értékeket sorakoztat föl, amelyek manapság nem tartoznak a tömegkommunikáció által igazán népszerisített produktumok közé, azok legtöbbjével szemben azonban valóban a szó legnemesebb értelmében vett kommunikáció lehetŒségét Œrzik meg a XXI. század embere számára. Ez jellemzŒ természetesen a váci grafikai mihelyben megszületett, a kortárs magyar grafikusmivészet több generációjának hosszabb ideji tevékenységét reprezentáló, a Magyar Grafikáért Alapítvány formálódó gyijteményének egészére is, amelybŒl csak ízelítŒt adhat a kiállítás. ElsŒsorban a magyar grafika arculatát meghatározó középnemzedék képviselŒi vannak jelen a kiállítók között. FŒszerepet kap a litográfia, a szitanyomat, de nem hiányzik az olyan egyénileg alakított eljárás, mint a gipsznyomat. Jól érzékelhetŒ a méretek növekedésének a nyolcvanas években elindult folyamata, a táblaképszeri hatásra való törekvés továbbra is jellemzŒ, de láthatóan nem kizárólagos, hiszen jó néhány kis méreti, fekete-fehérben fogalmazó lappal is találkozhatunk abban az összeállításban, amely egy külön teremben a Menet közben cími mappa lapjait mutatja be. Sokféle egyéni megoldás, hangvétel jellemzi az anyagot, ironikus és nosztalgizáló, tárgyilagos és érzelemteli fogalmazásmód, vagy éppen a letisztult struktúrákban való gondolkodás. Mintegy huszonöt alkotó munkái kerültek falra, ha jelzésszerien is, de érzékeltetik, hogy amilyen békésen megférnek egymás mellett a különbözŒ technikák, úgy az eltérŒ nézŒpontok is inkább feltételezik, mintsem kizárnák egymást. Az új évezred köszöntése - ahogyan Kádár Katalin növényi motívumokból építkezŒ lapjának címe mondja, egyszerre történik "mozgásban" (Miklós Árpád), az alapformák, -jelek felhasználásával (Illés Anna, SzŒnyi Krisztina), az ismétlŒdŒ-variálódó motívumok mustraszerien egymás mellé helyezett elemeinek alkalmazásával (Magén István, Bitó Ildikó), vagy éppen rend, az architektonikus elemek együttesébŒl létrejövŒ kompozíció törvényszeriségeinek felmutatásával. Butak András növényi struktúrák szüntelenül változó elemeiben keresi meg az állandó, a jellemzŒ mozzanatokat, Kiss Zoltán a gesztus eredményeként létrejött kalligrafikus formát merevíti ki térben, idŒben. Jól érzékelteti azz összeállítás, hogy milyen erŒs és milyen egyéni módon jelentkezik a kortárs magyar grafikában az ironia, az abszurd humor. Ráczmolnár Sándor a különbözŒ vizuális rétegkultúrák motivumait helyezi egymás mellé, Stefanovits Péter a történelmi közhelyek népszeriségén meditál, míg Zsankó László fricskája a szocializáció, az együttélés torzulásainak szól . Egyrészt, elsŒsorban természetesen a mivek kvalitása miatt érdemel figyelmet a kiállítás, másrészt azért, mert az eddig létrejött értékek, az ezredvég, az ezredforduló nyomatai a folytatás, a további gazdagodás lehetŒségét ígérik a harmadik évezred következŒ éveiben is. Ahogyan a kiállítás címe mondja, igéretes a Mihely 2001-es tevékenysége. Annál is inkább, mert a magyar grafika illetve a kortárs magyar mivészet egyre inkább bekapcsolódik a nemzetközi mivészeti életbe, mi- és eszmecserébe, amitŒl új impulzusokat remélhet. Ennek a jele a bevezetŒben említett Menet közben cími grafikai mappa is, amelynek lapjait kiállításon most láthatjuk elŒször. Az elmúlt év Œszén Visegrádon szervezték meg az Európai Mivészek Tanácsa - ECA - konferenciáját, ennek a találkozónak az alkalmából készült a mappa. Magyarország 1996 óta tagja ennek a kontinens számos országának mivészeit összegó testületnek, több visegrádi ország mivészei is éppen a mi alkotóink közvetítésével lettek tagok a szervezetben, s a térség országai közül Magyarország adott elŒször helyet e rangos fórumnak. Nyilván nem véletlenül éppen Visegrád volt a helyszín, az a település, amely a középkor óta a különbözŒ kultúrák találkozásának a helyszíne volt, s a mely jelképévé vált a különbözŒ minŒségek egymást gazdagító hatásának. Nos, a mappa, amely egyszerre mutatja a magyar grafika sokszíniségét, a tradíciókhoz való hiségét és innovatív erejét, éppen azt bizonyítja, hogy a kortárs magyar grafika és általában a kortárs magyar mivészet nemcsak kész, de képes is új értékekkel gazdagítani a sokszíni európai kultúra egészét. Hogy nemcsak általánosságban körvonalazható lehetŒségrŒl van szó, jól jelzi a mappa sikere is, a többi között az, hogy a mappa egyik lapja, Borgó mesék és látomások színes kavalkádjává varázsolt Visegrád-ja került az ECA 2001-es munkájáról beszámoló kiadvány címlapjára. A fogadtatás olyan biztatónak tint, hogy az album létrehozói olyan újabb grafikai összeállítás létrehozásába kezdtek, amely immár nemcsak a magyar, hanem a négy visegrádi ország grafikusainak mivészeibŒl ad majd ízelítŒt. Ha lesz majd Mihely 2002 cími kiállítás, az talán már ezeket a lapokat is bemutathatja. Életrajz Egyéni kiállítások Csoportos kiállítások Munkái közgyűjteményben Köztéri művek Válogatott bibliográfia A 60-as évek végén, 70-es évek elején egy pécsi építészeti programhoz kapcsolódva az optikai mozgásra épülo struktúrák problémája foglalkoztatja. 1971-72-ben készíti el Magasles című sorozatát, melynek kapcsán figyelme a konstruktív kép- és térépítés, és más kísérletezo munkák irányába fordul, de Moholy Nagy László írásainak hatására fény -és fotókísérleteket is végez. galéria grafika grafikák kiállítás válogatás tinta tus rajz vonal tecnika információ papír farostlemez applikáció kreatív kritika forma rendszer atelier stúdió kvalifikált gouache színes autonóm kortárs Ez utóbbiak a konceptual art felé orientálják, számos műfajban kitágítják érdeklodési körét: az installáció, az akcióművészet, a performance, a body art, a video és a film terén. (Modulált TV , 1972., fotósorozat, fotóakció, Hommage for Robert Smithson, fotóakció, 1973., Mini-múzeum, (1972-74.), Privát adás (1974-75.), stb. Művészetének további alakulására nagy hatással van az 1972-es Kasseli Dokumenta, és 1978-ban Perneczky Géza három hónapos kölni és amsterdami meghívása. Ez utóbbi útja során a táblaképfestészet rövid idore elejtett fonalát újra felveszi, és a korábbi konstruktív képépítést a minimal art irányában kezdi fejleszteni. Amsterdamban a video-művészetet tanulmányozza, és ott készíti el Transition című videó-művét. (1978.) Festészetének alakulását jelentosen meghatározzák a az akció, a performance és a body art munkák, (lábbal taposott képek). Az 1981-ben és 1985-ben a (dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelepen készíti el, és fejleszti tovább a korábban már tervek szintjén meglévo minimál plasztikáit. A 80-as évek második felében festészetében az új-geometria problémakörével foglalkozik a plasztika, installáció és fotóhasználat együttes lehetoségeivel élve. (Installáció monolit struktúrákkal, Neo-Geo-Monolit struktúrák; Nyitott geometria-sorozat (1987-88). Művészetét a 90-es években is a kutató, kísérletezo, új lehetoségeket feltáró alkotói tevékenység jellemzi. (Sasvári Edit) Életrajz: HALÁSZ Károly József (Paks, 1946. jan. 28.) 1961-65: Művészeti Gimnázium, Pécs, díszítofesto szak 1979-ig Pécsett, majd szülohelyén, Pakson él és dolgozik. 1965-79 között a JPM valamennyi képzo-és iparművészeti kiállításának kivitelezésében részt vesz. 1979-ben létrehozza a (Paksi Vizuális Kísérleti Művésztelepet; 1991-ben alapítója és igazgatója a (Paksi Képtárnak. Díjak: Művészeti Alap különdíja (Dunántúli Tárlat, Kaposvár); 1981; Soros ösztöndíj, 1986) Fontosabb tanulmányutak: Documenta 5. Kassel; Köln, Düsseldorf, 1972.; 1978: Amsterdam, Köln, 1984.; Római Magyar Intézet ösztöndíja, Olaszország 1990. Gimnáziumi tanulmányai után 1965-tol a Pécsi Városi Művelodési Ház képzoművészeti körében, 1968-tól a Pécsi Iparművészeti Stúdióban, (a késobbi (Pécsi Műhely-ben) képzoművészeti stúdiumokat végez. Egyéni kiállítások: 1967: Ércbányász Klub, Pécs; 1969: FMK, Bp.; 1971: Kisgaléria, Pécs; 1974: Ságvári Klub, Pécs; Pécsi Tervezo Vállalat Klubja, Pécs; 1977: Csiky Gergely Színház, Kaposvár; 1979: Molnár Béla Ifjúsági H. G., Miskolc, Ifjúsági H. G., Pécs; 1980: Karcagi G., Karcag; Újpesti Mini G., Bp.; 1981: Dráva Múzeum, Barcs; Műv. K., Kecskemét; 1982: IKM, Szvár; FKS, Veszprém; 1983: Tóparti G., Boglárlelle; 1984: Ferencvárosi Pincet.; Szakszervezetek Műv. H., Bp.; Józsefvárosi G., Bp.; Atelier Perneczky, Köln; 1985: Görög Templom Kt., Vác; Városi Műv. Közp., Komló; Városi G., Dunaföldvár; 1986: Műv. Közp. G., Baja; 1987: G. A.C. Lony, Giesen; 1988: Dorottya u. G.; 1989: Pécsi G., Pécs; Városi G., Szekszárd; Művész Klub, Szhely; 1992: Künstlerhaus Bethanien, Berlin; 1993: Art G. Raffl, Merano [Borbás Klárával]; G. d Art Contemporain St. Ravy, Ville de Montpellier [Borbás Klárával]; G. Evelyne Canus Art Contemporain, Colle sur Loup, [Borbás Klárával]; Kapos G., Kaposfüred, [Borbás Klárával, Franco Daganival, Ritter Jánossal]; Fészek G., Bp. [Franco Daganival]; 1994: Töredékek, (gyűjt. kiállítás), Paksi Képtár, Paks; Privát adás, 1967-1994,, Városi Műv. H., Paks; Átjáró-Passagio. L AURA arte contemporanea, Brescia [Franco Daganival]; 1995: Concreto, Studio d informazione, estetico, S. Antioco, Cagliari, (I); Művészetek H., Pécs Csoportos kiállítások: 1967: Képzoművészkörök országos kiállítása, Szeged; 1969: Pécsi Műhely, Pinceg., Pécs; 1970: Dunamenti fiatalok találkozója, Paks; Pécsi művészek, Zwikau, (D); 1971: Dunamenti fiatalok találkozója, Paks; 1972: A Pécsi Műhely és Haraszty István kiállítása, Kápolnatárlat, Balatonboglár; Pécsi művészek, Lahti; Modern grafika, JPM legszebb grafikái, Pécs; 1973: In memoriam Kopernikusz, BME; Kép, tárgy, akció, Pécs; A Pécsi Műhely kiállítása, Kápolnatárlat, Balatonboglár; 1974: Kép/Vers, FMK; Ungarische Kunst 74, Kunstferein, Oldenburg; XX. századi magyar grafika, Savaria M., Szhely; 1975: Kollázs, FMK; Expozicion de Arte Grafika, Barcelona-Madrid; Graphica creativa 75., Alvar Aalto-museo, Jyväskylä (FIN); Mesdunarodna Biennale Grafika, Ljubljana; Air Show, London; 1976: Modern grafika, JPM, Pécs, Kaposvár, Békéscsaba, Miskolc; Expozíció, Hatvany Lajos M., Hatvan; Sorozatművek, IKM, Szfvár; Ungarische Kunst 1914-76, Bunder Kunstm., Chur (CH); 1977: CAYC International Video Festival, Barcelona; Újkonstruktivisták, JPM, Pécs; 1978: Hongarsee konstruktivische Kunst 1920-1977, Hertogenbosch, Utrecht, Schiedam; 1979: Ungarische konstruktivische Kunst, Kunst-palast, Düsseldorf, Kunstferein, München; Arte ungherese contemporanea, Milano, Firenze; Works and Words, De Appel, Amsterdam; Plener 1979, Wroclaw; 1980: Pécsi Műhely 1970-80, Csók István Képtár, Szfvár; Tendenciák 1., Óbuda G.; Tendenciák 3. Óbuda G.; Rajz/Drawing 1980, Pécsi G., Pécs; Tisztelet G.A. Cavellininek, FMK; 1981: 7. Kisplasztikai B., Pécs; A paksi Vizuális Kísérleti Alkotótelep kiállítása, Műv. Közp. G., Paks; A dunaújvárosi Acélszobrász alkotótelep kiállítása, Uitz T., Dunaújváros., Józsefvárosi G.; Tény-kép, Műcsarnok; 1982: Paksi Fiatal Alkotók Köre kiállítása, Ifjúsági H. G., Pécs; Új szenzibilitás, Fészek G.; 1983: Neun Künstler aus Südungarn, G. am Landesm. Joanneum, Graz; Tíz pécsi képzoművész, Miskolci G., Miskolc; Mai magyar grafika és rajzművészet, MNG; Művészeti Szimpozionok eredményei. Szobrászat I., Műcsarnok; Új szenzibilitás, Fészek G.; XVIII. Internationale Malerwochen in der Steiermark, Palais Attems (Neue G. am Landesm. Joanneum, Graz; 1984: Künstler aus Süd-West Ungarn Kunst, Agra-Park Halle, Lipcse; Frissen festve. A magyar festészet új hulláma, Ernst M.; Kép 84. Transzavantgarde/Posztmodern, Fészek G.; 1985: Pillanatkép. Magyar festok három nemzedéke, Műcsarnok, Drei Generationen Ungarischer Künstler, Neue G. am Landesm. Joanneum, Graz; 101 tárgy. Objektművészet Magyarországon 1955-1985, Óbuda G.; VII. dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep kiállítása, Uitz T., Dunaújváros; A dunaújvárosi Acélszobrász alkotótelep, 1974-84, Fészek G.; VI. Vizuális Kísérleti Alkotótelep, MMK G., Paks; 1986: Új szerzeményeinkbol, SZK, Szhely; Ost-Európa, Accrochage I. Kulturverein e.v. G. im Bürgerzentrum, Wolkenstein; Kép és fotó 1980-1986, Paks, Kulturh., Galánta; 1987: Ungarische Malerei der 80er Jahre, G. der Stadt, Villa Merkel, Esslingen; Neue Senzibilität. Ungarische Künstler de 80er Jahre, M. für Kunst und Kulturgeschichte der Stadt Dortmund, Dortmund; Postgeometria, Fészek G.; 1988: Institut Superieur pour Etude du Language Plastique, Bruxelles; 1989: Ungarische Avantgarde in der Malerei der 80er Jahre, Walker Hill Art Center, Seoul, Kunstferein, Mannheim, Stadtgalerie, Oldenburg; 1990: 13 ungarische Künstler, Zacheta, Varsó; Festival International de la Peinture, Cagnes-sur-Mer; 1991: Postgeometrie, G. Gerulata, Pozsony; Metafóra, Pécsi G., Kennesaw State College, Marietta, Georgia, USA; Négyen [Buttereli, Dagani, Halász, Ritter] Városi G., Paks; Positionen Ung. Kunst der 90-er Jahre, Künstlerwerkstatt, München; 1992: Arte Ungherese degli anni 80, M. d Arte Moderna, Bolzano; Kolombusz tojása, Műcsarnok, Palme H.; Gedächtnis Raume. Performance und Installationen, Küstlerhaus Bethanien, Berlin; 1993: Mi kelet-franciák . Magyar művészet 1981-1989., Csók István Képtár, Szfvár; 1994: Artisti ungheresi in Italia negli anni Ottanta, Magyarországi Olasz Kultúrintézet, Bp.; Új szerzemények, Paksi Képtár, Paks; Variációk a Pop Art-ra. Fejezetek a magyar művészetbol, 1950-1990, Ernst M.; Paksi Képtár kiállítása, Vizuális Kísérleti Alkotótelep kiállítása, Paksi Képtár, Paks; A nyolcvanas évek képzoművészete, Ernst M.; 1995: Európa, kreáció&re-kreáció, Műcsarnok; Disegno erotico, L AURA Arte Contemporanea, Brescia; 1999: Láb-beli dolgok. Nemzetközi kiállítás, Artpool-P.60., Bp. Munkái közgyűjteményben: Artpool, Budapest De Appel Found, Communa de Villasiius, Cagliari; Herman Ottó Múzeum, Miskolc; István Király Múzeum, Szfvár; Janus Pannonius Múzeum, Pécs; Ludwig Múzeum/Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest; Magyar nemzeti Galéria; Neue G. am Landesmuseum Joanneum, Graz; Sárospataki Képtár; Szombathelyi Képtár, Szombathely; Paksi Képtár Köztéri művek Acélplasztika, (Térplasztika), légkorracél, m: 530 cm, 1981., Szoborpark, Dunaújváros; I I. világháborús emlékmű, 1991., Paks Válogatott bibliográfia: Beke L.: Pécsi jegyzetek fiatal művészekrol. Magyar Építoművészet, 1970/5.; Keserü K.: Pécsi Műhely. Művészet, 1973/1.; Hegyi L.: ~ (kat.bev.tan., Karcagi G., Karcag, 1980.); Hegyi l.: ~ (kat.bev.tan., MMK G., Kecskemét, 1981.); Szabó j.: ~. (kat.bev.tan., IKM, 1982.); Husz M.: ~ festményei. Művészet, 1983/10.; Hegyi l.: ~ kiállítása elé. (kat.bev.tan., Szakszervezetek Műv. H., Bp., 1984.); Skreiner W.: Drei Generationen Ungarischer Maler, (kat.bev.tan. Drei Generation Ungarischer Künstler, Neue G. am Landesmuseum Joanneum, Künstlerhaus, Graz, 1985.); Deidesheimer, B.: ~. (kat.bev.tan., G. A.C.Lony, Giessen, 1987.); Hegyi l.: Ironikus geometria. ~ művészetérol. i.n.: Utak az avantgárdból. Tanulmányok kortárs művészekrol. Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó, Pécs, 1990. Szabó J.: ~ festo-, szobrász, művésztelep és képtáralapító. ÚM, 1992/10.; Szabó j.: Pöttyös batyu és szolokaró. Holmi, 1994/6. 11.p., Perneczky G.: ~ és a kofferbe pakolt konstruktivizmus. In.: Zuhanás a toronyból. Válogatott írások, 1983-1994., Művészeti Világ sorozat, Enciklopédia Kiadó, Bp. 1994. 91-96.p., ~: Privát adás 1967-1993., (gyűjt. kat.), Balassi Kiadó, Bp., 1995.