SOROS ALAPÍTVÁNY KORTÁRS MŰVÉSZETI KÖZPONT Soros Center for Contemporary Arts (SCCA) 1999. végén az SCCA hálózat ICAN: Nemzetközi Kortárs Művészeti Hálózat néven Amszterdamban bejegyzésre került, mint non-profit, közhasznú egyesület. Az ugyanebben az évben önálló alapítvánnyá vált C3 Kulturális és Kommunikációs Központ az ICAN egyesület alapító tagja. A Soros Alapítvány 1985-ben indította el kortárs képzőművészeti programját, Soros Alapítvány Képzőművészeti Dokumentációs Központ néven, a budapesti Műcsarnokkal való együttműködés eredményeképpen. A kezdetben 12 tagú nemzetközi kuratóriummal működő Központ feladata elsősorban kortárs magyar képzőművészek átfogó dokumentációinak készítése valamint képzőművészeti adattár létrehozása volt, a program emellett azonban ösztöndíjakkal, múzeumok részére történő műtárgyvásárlással is támogatta az akkori hivatalos kultúrpolitika által negligált, eltűrt, vagy éppen tiltott alkotóművészeket. A Központ 1991-től új néven, mint Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központ (SCCA), tevékenységi körét szélesítette, s a dokumentációk készítése mellett éves kiállításokat rendezett, kortárs magyar képzőművészek és művészeti intézmények részére támogatásokat nyújtott kiállítások szervezéséhez, valamint kiállítási katalógusok elkészítéséhez. Az SCCA tevékenységi körét 1996. közepétől a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ vette át. A művész-dokumentációk és az audiovizuális adattár, valamint a nemzetközi információk folyamatosan kerülnek fel a C3 által exindex címmel indított on-line művészeti folyóirat oldalaira. A budapesti SCCA mintájára 1991. végétől folyamatosan alakultak meg Közép- és Kelet-Európában, valamint a volt Szovjetunió egyes országaiban SCCA Központok, a helyi Soros Alapítványok programjaként vagy az Alapítvány által támogatott független intézményként, összesen 20 országban. A helyi képző-, ipar- és előadóművészet támogatására az SCCA Központok ösztöndíj-pályázatokat hirdettek és kiállításokat szerveztek, fontos feladatai között szerepelt a kortárs művészetre vonatkozó nemzetközi információk gyűjtése és továbbadása. A Központok látogatói (külföldi és hazai múzeumok képviselői, magángalériások, újságírók, diákok, művészek és művészettörténészek) átfogó és naprakész információt kaptak írásos és vizuális dokumentációk segítségével az ország modern és kortárs művészetéről. A komputeres adatbázis, a diatár, az egyes művészek dokumentációs anyaga, a katalógus-könyvtár, és audiovizuális dokumentációk, a nemzetközi ösztöndíjakra vonatkozó adatok, az aktuális kiállítások és események listája és a kiállítási adattár minden érdeklődő rendelkezésére állt. A DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT, ill. SCCA KURATÓRIUMÁNAK TAGJAI: 1985-1988 Dr. Beke László művészettörténész, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Dr. Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója, Budapest Dr. Hegyi Lóránd, művészettörténész Kovalovszky Márta, művészettörténész, István Király Múzeum, Székesfehérvár Dr. Németh Lajos, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE Művészettörténet Tanszék, Budapest Dr. Szabó Júlia művészettörténész, MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, Budapest Dr. Jean-Cristophe Amman, a baseli Kunsthalle igazgatója Dr. J. Carter Brown, a washingtoni National Gallery igazgatója Dr. Michael Compton, a londoni Tate Gallery kiállítási igazgatója Dr. Thomas M. Messer, a New York-i Guggenheim Múzeum igazgatója (a Kuratórium elnöke) Meda S. Mladek művészettörténész, Washington Dr. Dieter Ronte, a bécsi Museum moderner Kunst igazgatója 1988-1990 Dr. Beke László művészettörténész, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Dr. Németh Lajos, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE Művészettörténet Tanszék, Budapest (a Kuratórium elnöke) Dr. Hegyi Lóránd, a bécsi Museum moderner Kunst igazgatója Kovalovszky Márta, művészettörténész, István Király Múzeum, Székesfehérvár Néray Katalin, a budapesti Műcsarnok igazgatója Dr. Dieter Ronte, a hannoveri Sprengel Museum igazgatója 1990-1991 Dr. Beke László művészettörténész, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Dr. Németh Lajos, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE Művészettörténet Tanszék, Budapest (a Kuratórium elnöke) Dr. Hegyi Lóránd, a bécsi Museum moderner Kunst igazgatója Kovalovszky Márta, művészettörténész, István Király Múzeum, Székesfehérvár Néray Katalin, a budapesti Műcsarnok igazgatója 1992-1993 Andrási Gábor, az Óbudai Társaskör Galéria igazgatója Jerger Krisztina, művészettörténész, Műcsarnok, Budapest Mészöly Suzanne, az SCCA igazgatója Néray Katalin, a budapesti Ludwig Múzeum igazgatója (a Kuratórium elnöke) Pataki Gábor, az MTA Művészettörténeti Kutatócsoport igazgatóhelyettese 1994-1995 Fitz Péter, a Kiscelli Múzeum igazgatója Jerger Krisztina, művészettörténész, Műcsarnok, Budapest Kovács Péter, művészettörténész, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Mészöly Suzanne, az SCCA igazgatója Néray Katalin, a budapesti Ludwig Múzeum igazgatója (a Kuratórium elnöke) 1995-1996 Fitz Péter, a Kiscelli Múzeum igazgatója Jerger Krisztina, művészettörténész, Műcsarnok, Budapest Kovács Péter, művészettörténész, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Néray Katalin, a budapesti Ludwig Múzeum igazgatója (a Kuratórium elnöke) Peternák Miklós, a Magyar Képzőművészeti Főiskola Intermédia Tanszékének vezetője RÉSZLETES KÉPZŐMŰVÉSZETI DOKUMENTÁCIÓK A Központ Kuratóriuma által kiválasztott modern és kortárs magyar művészekről felkért művészettörténészek készítettek el részletes dokumentációkat. A dokumentáció átfogó képet ad az adott művész munkásságáról, tartalmazza az életrajzi adatokat, bibliográfiát, a művészre vonatkozó cikkeket, katalógusokat, a csoportos és egyéni kiállítások sorát, rövid értékelést a művész tevékenységéről és a magán-, illetve közgyűjteményekben lévő munkák listáját. A művész munkásságából húsz-negyven kiválasztott műről fekete-fehér fotók és színes diák készülnek, a művek leírására egy-egy külön oldal áll rendelkezésre. A KÉPZŐMŰVÉSZETI ADATTÁR kortárs hazai művészek átfogó, számítógépes adattára, amelyben a művészek által beküldött diák és dokumentációk találhatók. Minden művész dokumentációjában (maximum) húsz dia található munkáiról, valamint a művész címe, életrajza, kiállításainak listája, katalógusok, fényképek, újságcikkek, stb. A művészek kiválaszthatnak két diát, amelyeket munkásságukra legjellemzőbbnek tartanak. Ezekből a diákból egy átfogó dia-válogatás áll össze a Központ látogatói számára. Például a látogató megtekintheti a teljes válogatást, és ezután kérhet további diákat és dokumentációt egyes művészekről. Azok a művészek, akik képviseltetni szeretnék magukat a művészek adattárában, egy számítógépes információs lapot töltenek ki, amelyen besorolják munkáikat az adott (vagy általuk kitalált) kategóriákba (műfaj-, méret-, anyaghasználat-, stílus- és témakategóriák szerint). Természetesen adódhatnak nehézségek a munkák besorolásánál, ezzel a rendszerrel azonban könnyen kezelhető és követhető adatbázis jön létre. A Központ az érdeklődők és a művészek közötti kapcsolatfelvételben is segít. AZ SCCA KIÁLLÍTÁSAI A hazai kortárs művészeti kiállítások helyszíne rendszerint az 1996-ig otthonunkul szolgáló Műcsarnok volt. A bemutatott művészeti ág évente változott, mivel ezek a kiállítások új ideák, művészeti formák, művészek és elméletek bemutatásához kívántak teret adni. Hazai művészek vehettek részt ezeken az országos szinten meghirdetett kiállításokon. A kiállításra pályázó művészek közül a Kuratórium és/vagy a Kuratórium által kijelölt Kiállítási Bizottság választott ki tizenöt-huszonöt művészt a kiállításon való részvételre. A Központ munkatársai szervezték és rendezték a kiállítást, és szerkesztették a kiállításokat kísérő kétnyelvű katalógusokat (angol és magyarul). 1990 Architektonikus gondolkodás ma, Műcsarnok, Budapest 1991 SUB VOCE ? Kortárs magyar videóinstalláció, Műcsarnok, Budapest 1992 30 x 30 x 30, Merlin Színház, Budapest 1992 Revisions ? Kortárs Magyar Művészet, Experimental Art Foundation, Adelaide; Museum of Contemporary Art, Brisbane, Ausztrália 1993 Polifónia ? A társadalmi kontextus mint médium a kortárs magyar képzőművészetben (Hely-specifikus művek és installációk) 1994 V = A · W, Csók István Képtár, Székesfehérvár 1994 Több mint tíz, Ludwig Múzeum, Budapest 1996 A pillangó-hatás, Műcsarnok, Budapest KÉPZŐMŰVÉSZETI ÖSZTÖNDÍJAK: Minden évben hazai művészek vagy intézmények pályázhattak támogatásért kétnyelvű kiállítási katalógus kiadásához, kiállítások előkészítéséhez, vagy művészeti események dologi költségeinek fedezéséhez - kizárólag a kortárs hazai képzőművészet körében. A sikeres pályázókat a Kuratórium választotta ki. Az egy pályázatra kiadható ösztöndíj, bármilyen kis összeg is volt, jelentős hozzájárulásnak számított a kiállítás, esemény, vagy katalógus költségeihez. NEMZETKÖZI INFORMÁCIÓ-SZOLGÁLTATÁS ÉS KATALÓGUS KÖNYVTÁR: A Központ munkatársai információkat gyűjtöttek ösztöndíjakról és tanulmányi lehetőségekről művészek és művészettörténészek számára, és segítettek a pályázatok kitöltésében is. A pályázati lehetőségeken kívül külföldi kiállításokról, művészeti eseményekről is tájékoztatást kaptak az érdeklődők. A katalógus könyvtár hazai művészek kiállítási katalógusait tartalmazza, főleg kortárs művészeket bemutató kiadványokból áll. Az SCCA hálózattal folytatott katalóguscsere eredményeképpen bővült közép-kelet-európai katalógusgyűjteményünk. Fitz Péter * Nánay úr ötvenbe lép Nánay Szilamért rendkívül régen ismerem, még a képzo"mu"vészeti gimnázium harmadik osztályát járta, amikor barátságunk kialakult, ez lehetett 1968 vagy 69 táján. A legjobb pillanat volt barátságok kialakítására, mind az életkorunkat, mind pedig a kort tekintve. A kamaszkor végén minden ido"szakban keletkeznek hosszú barátságok, de a hatvanas évek vége erre igencsak alkalmas volt. Valami különös módon, és ezt a történelem nem teljes mértékben támasztja alá, de valahogy mégis a teljes szabadság érzete volt a levego"ben: könyvek, filmek, kiállítások — nyilvános és félig?meddig titkos események —, hirtelen megnyílt a világ. Tulajdonképpen mai eszemmel sem tudom pontosan, hogy az ifjúság volt-e az oka, vagy valóban friss szellem járta be a várost, valahogy párhuzamosan a beatzenei koncertekkel, a mu"vészet más mu"fajai is robbanásszeru"en újnak, rólunk szólónak tu"nt. Az egészben az a különös, hogy még a képzo"mu"vészet volt az a terület, amely a legkevesebb, nyilvánosan látható izgalommal szolgált, bár kétségkívül ez volt az elfeledett (elnyomott) korábbi korok felfedezésének, újra felszínre kerülésének kora is. Kassáktól, az Európai Iskolán át a hazai modernizmus pontosan a 60-as évek végén, a 70-es évek elején vált már hozzáférheto"vé. Ez a szituáció végigkísérte a felso"bb tanulmányaink ido"szakát is, a világ tele volt új impulzusokkal, igaz, ezek többsége az irodalom, film és a beatzene területén volt a legegyértelmu"bb. Ez a virágzónak tu"no" periódus körülbelül pont akkor zárult le, amikor közepén kiléptünk a felso"oktatás falai közül, én korábban, Nánay Szilamér kicsit késo"bb. A 70-es évek második felére a mu"vészet nyilvános, szem elo"tt lévo" leheto"ségei nagyon beszu"kültek, ugyanakkor kialakultak a különféle kerülo"utak. Az alkotótelepek rendszere, illetve a különféle mu"fajok kísérleti leheto"ségei, melyek a »nagymu"vészeteken« kívüli területeken sokkalta nagyobb mozgási leheto"ségeket kínáltak. Ezek egyike, szinte a legfontosabbika volt a textil. Kialakult a hivatalost megkerülo", vagy jobban mondva mellette létezo" szisztéma, például a »kísérletinek« nevezett velemi textilmu"hely, vagy a »nagymu"vészetben« szokásos szigorkodás nem jellemezte a szombathelyi Textilbiennálékat. Míg a hivatalos figyelem fegyelmezte a képzo"mu"vészetet, elzárta a nyilvános szereplés elo"l a világra, korra érzékenyen figyelo" mu"vészek törekvéseit, addig — szerintem hanyagságból, tudatlanságból —, a legkülönfélébb iparmu"vészet címszó alatt megjeleno" progresszív mu"vészeti megnyilvánulásoknak szabad teret engedett a kultúrpolitika. Ez vezetett a legkülönfélébb mu"fajok felvirágzásához a kerámiától a textilig. A másik ilyen különös vonatkozása a »kultúrpolitikai elrendetlenedésnek« geográfiai volt: a központoktól távol, Velemben, Makón, Villányban, Kecskeméten, Siklóson, majd Dunaújvárosban, Nagyatádon, Gyo"rben történtek a fontos dolgok, ahova a »kultúrahatóságok« csak késo"n, késve jutottak el. A mu"vészet szerencsére mozgékony dolog, mu"vészek seregei választották azokat a kifejezési leheto"ségeket, ahol szabadabb, nyitottabb leheto"ségek nyíltak. Nánay Szilamér az Iparmu"vészeti Fo"iskola textil szakán végzett, és indulásakor a hazai textilmu"vészet éppen aranykorát élte. Ez a fényes ido"szak elég sokféle módon volt észlelheto", kiállításokon, mu"helyekben és természetesen az akkor születo" tárgyak seregén. Formai és anyagbeli újdonságok sora teremto"dött meg ebben az ido"szakban. A gyarapodó számú középületek belso" terei új típusú feladatokat kínáltak a textilmu"vészetnek is. Ehhez azonban a textil konvencionális felfogásán túl kellett lépni. Az egyik, legkézenfekvo"bb szemléleti váltás a tér-textil ideája. Az ötlet nem hazai, egyszerre merült fel Franciaországban és Lengyelországban, de a magyar körülmények is aktuálisak voltak. A tér-textil már nem csupán egyszeru" fali dekoráció, hanem mint független mu"vészeti tárgy, az o"t övezo" teret is meghatározza. A tértextil megjelenésének elso" fázisa fo"ként az új funkcióhoz köto"do" — térelválasztó, térmeghatározó — iparmu"vészeti tárgyat produkált, de a kilépés a térbe számos olyan vonzatot hozott magával, amelyek visszafordíthatatlan folyamatként a textil?mu"vészet új értelmezését is ido"szeru"vé tették. Az egyre nagyobb, egyre színesebb, egyre több új technikai és formai elemet felhasználó tértextilek már sokkal inkább speciális anyagú szobrokhoz, mintsem a falkárpitokhoz hasonlítottak. Ez a funkcióbeli szemléletváltás azonban elég féloldalasan valósult meg. A textilmu"vészek ugyan ténylegesen létrehoztak olyan munkákat, melyek alkalmasak voltak erre a megváltozott szerepre, viszont a tényleges építészeti alkalmazásra megleheto"sen ritkán került sor. Ezért a szombathelyi Textilbiennálé 1980-ra szóló kiírása már tematikájával is a szélesebb részvételre törekedett, a címe: ± Gobelin volt. „Nyílt kérdésfelvetés a kiindulópont, a VI. Fal- és Tértextil Biennálén a gobelin — ez a reprezentatív, patinás, rendkívüli manuális energiát és munkabefektetést igénylo" mu"faj, amely egyúttal évszázadokon át a textilmu"vészet megtestesíto"je, szimbóluma volt — leheto"séget kapjon annak bizonyítására, hogy van-e ma is megújulási képessége, közönsége, igazi hatóereje, jelölje ki valós helyét, funkcióját, szerepét a modern textilmu"vészetben.” A gobelin mu"vészetnek sikerült kitörnie a »leszövött festmény« tulajdonképpen mu"fajtalan körébo"l. A 70-es évek új textiles mozgalmának szellemi eredményei — tudatosan vagy öntudatlanul —, mindenesetre beépültek a kárpitmu"vészetbe is. Az új szellemu" gobelinesek elo"retörése akkor vált egyértelmu"vé. N ánay a pályáját szövo"ként indította, ez, mint a fentiekbo"l kiviláglik, az adott pillanatban igen korszeru" és pontos választás volt. Elso" reprezentatív bemutatkozása éppen az elo"bb említett ± Gobelin címet viselo" szombathelyi textilbiennálén volt, tehát pályakezdo"ként jelen volt abban a kitüntetett pillanatban, amikortól a kárpitmu"vészet hazai megújhodását számítjuk. Különös módon mégsem ez a tény vált fontossá mu"vészi pályafutásában, hanem az ott bemutatott mu"ve. Egy nem túl nagy méretu", 100 x 100 centiméteres, vegyes technikájú gobelin, amely az Emlékezés az elso" szerelemre romantikus címet viselte, egy félbevágott alma?formát ábrázolt. A félalma magházában megjeleno" magforma ugyanakkor a következo" évtizedben szinte vezérmotívumává no"tte ki magát. A másik ilyen, a kárpitkészítés tanulságából levont következtetés talán egy kicsit elvontabb, ez pedig az, hogy a gobelinszövés végso" soron egy raszter-szerkezet felépítésén alapul. A felveto" szálak vertikális rendje, s az o"ket keresztezo" vetülék geometriai szempontból egy su"ru" raszterhálót képez. Ez a raszter-szerkezet, mint meghatározó motívum, folyamatosan jelen van Nánay munkásságában. Hol mint bonyolult sávrendszer tagolja a képmezo"t, hol mint háttér, s van amikor ez maga a képalkotásának vezéreleme. És ebbo"l a szempontból teljesen közömbös, hogy a képteremto" elemek milyen mu"fajban tu"nnek fel: szo"nyegen, kárpiton, grafikán, vagy éppen festményen. Ugyancsak ebbo"l a korai ido"szakból származik egy másik, folyamatosan jelenlévo" alapmotívuma, a lukkártya szalag. Tulajdonképpen elgondolkodtató, mert ez a képi elem is kapcsolatban van a raszterrel, másfelo"l a személyi számítógép elo"tti világ, a komputer-o"s szerepét betölto" hollerit-kártya és a szövés között lényegi, és történeti kapcsolat van. Nánay ezt az lukkártya szalagot igen konzekvensen egy jövendo" világ motívumaként alkalmazta. A 80-as években ez a hazai festészetben másutt is felbukkan, de amennyire meg tudom állapítani, egymástól függetlenül használták különbözo" mu"vészek. A Nánay?féle képtípusok a 80-as években — függetlenül attól, hogy táblaképek, szo"nyegek vagy kárpitok — ennek a két ellentétes érzelmi töltésu" alapelemnek a variációi. A nagyon biológiai hatású magforma, mely sokszor cseppé nyúlik, szinte emberi, de mindenesetre igen humánus töltésu" forma. Ez kombinálódik a lukkártya szalag gépies, kicsit futurisztikus elemével. A sorozat korai darabjain még az o"sdarab kettévágott alma kompozíciója is fel-felsejlik mint afféle kiindulópontra való visszautalás. Egyre elvonatkoztatottabban, egyre sejtelmesebb részletként, de sokáig még jelen van. Ebbo"l a három alapelembo"l rendkívül sokfelé ágaznak el képi leheto"ségei, az organikus formákat nagyon tudatosan ütközteti a geometrikus, rideg, szinte mérnökies formákkal. A fo" hangsúly mindig máshova esik, etto"l függo"en az azonos képi építo"kockáiból összerakott kompozíciók rendkívül változatos eredményt hoznak. Valahogy az a szemlélo" benyomása, hogy a sokdimenziós világ, a képi sokféleség az, ami a mu"vészt elso"sorban mozgatja, miközben ezt a multidimenzionalitást kevés és puritán eszközzel kívánja érvényre juttatni. A 80?as évek végéto"l mind a csepp-forma, mind pedig a rasztermotívum elhalványodik, s helyüket sokkal oldottabb, festo"ibb elemek veszik át. Nagy, színes, amorf formák képezik a képtestet, az alapot, de a kontraszt effektust megtartja, ha nem is mindig raszterrel, vagy négyzethálóval, hanem apró vonalkázással. A nagy formákra ráfest, szinte applikál apró vonalrendeket, melyek szinte külön életet élnek. A szériák egyre érettebbek lettek, s a vonalkázás maga is sokat változik, szinte rovásírás jellegu", oldott, amorfizálódó jelrendszer alakul ki. Elo"ször együtt a vonalkázással — mellette, fölötte — majd szépen észrevétlenül át is veszi szerepét. Az egyre telítettebbé váló nagyformák és a vonalkázott, írott képek a 80-as évek végén, a 90-esek elején a korszak újfestészeti hullámával teljesen szinkron festo"i attitu"dro"l tanúskodnak. Ami lényegi eltérés, az elso"sorban méretbeli, Nánay nem élt a monumentális méretu" vásznak sokszor hatásvadász eszközével, ami a nyolcvanas években szinte általánosan hozzátartozott a festo"k eszköztárához. Ennek lehettek ugyan praktikus okai is, de az ilyen típusú problémák általában áthidalhatóak, úgyhogy arra kell gondolni, hogy ez a méretbeli mértéktartás tudatos választás eredménye. Egy alternatív evolúció fikciója címu" sorozata a 90-es években indult, és jelento"sen átalakította Nánay képteremtési eszköztárát. A korábban nagyon megdolgozott, háttér szerepet betölto" felületek nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lettek, inkább színmezo"k, különös égi síkok, tengermélyek, melyeket lendületes hullám- és hurokvonalak bontanak meg. Újra megjelennek a rasztermotívumok, de alaposan átalakulva, apró kis formákat képezve, amo"baszeru"en tekeregve. Szinte miróiasan lebegnek, ugyancsak apró kalligrafikus motívumokkal ékítve. A rovásírás jellegu" motívumok is megmaradnak, de már nem felület szerepkörben, hanem sokkal inkább kiemelt pozíciót kapnak: egy-egy ilyen jel kiemelo"dik, felnagyítódik és a kép vezéreleme lesz. Ugyancsak ebben az évtizedben lett határozottabb és élénkebb a színvilág is. Mély kékek, határozott zöldek elo"tt harsányan szóló vörös hurokvonalak, ívek hasítnak, élénk sárga vonalka?felho"k váltakoznak narancs amo"bákkal, térképszeru" dús zöldekkel. Ez az ero"teljes színhasználat a 90-es évek végén megint redukálódik, de másként: intenzivitása megmarad, viszont a legújabb munkák esetében a felhasznált színek száma redukálódik. Kék a kékben, kék és vörös, zöld és fekete. A mai munkák esetében ez a reduktivitás már nemcsak a színekre vonatkozik, hanem a komponálás módjára és a motívumok világára is. Ikonográfiailag letisztultabb formák jelentek meg a sokkal homogénebb képmezo"kön, mint korábban bármikor. A minimális formák kitu"no" egyensúlyát teremti meg, s terei szinte transzcendens mélységet kaptak. Az új képek szürrealisztikus összhatása valójában nem vezetheto" le közvetlenül a motívumrendbo"l, mégis kétségkívül jelen van. Minden bizonnyal az alkotó világlátása, festo"i szelleme az, amely ezt a nehezen elemezheto" réteget hozzáadja a mu"vekhez. Nánay munkásságában igen jelento"s szerepet játszik a sokmu"fajúság. A pálya elso" felében a textil legalább olyan fontos szerepet játszott, mint a festészet, és a kétfajta alkotótevékenység sok szálon kapcsolódott össze, szinte nem volt különbség, csak a felhasznált anyag szempontjából. A késo"bbiekben ez a párhuzamosság már nem volt olyan intenzív, a 80?as évek szo"nyegei és festményei már csak távolról mutattak rokonságot, a textilre továbbra is az ero"teljes raszterhasználat volt jellemzo", míg a festészetben már más foglalkoztatta a mestert. A képgrafikai munka viszont mindvégig párhuzamos maradt a festo"i lényeggel. Mu"vészi tevékenységének negyedik, és tulajdonképpen az elo"zo" három aktivitással csak lazább összefüggésben lévo", reklámgrafikusi munkásságra sokkal inkább a képi humor, a vizuális kreativitás a legjellemzo"bb, a szuverén képteremtési munkájával viszonylag kevesebb összefüggést mutat. Több évtizednyi mu"vészi munkásságot mindig nehéz röviden összegezni, és ezt egy ugyanilyen hosszúságú barátság, ha lehet, még komplikáltabbá teszi, hiszen személyes kapcsolat és objektivitás ido"nként egymás ellen dolgoznak. Mégis úgy hiszem, hogy az íráson túl a kötet képei magukért fognak szólni. * Fitz Péter — mu"vészettörténész, a Fo"városi Képtár — Kiscelli Múzeum igazgatója — Budapest. 1 Kisfaludy György: Kritikátlan kételkedés, Ufómagazin, 2001. február, 25. o. 2 Kisfaludy György: A forrás, 16. rész: Az anyag nem kompakt színuszhullámokból áll, Esélyadók, 1996. április, 16. o. 3 Kisfaludy György: i. m. 18. o. 4 Kisfaludy György: i. m. 17. o. 5 Kisfaludy György: A forrás, 19. rész: Az anyag nem kompakt színuszhullámokból áll, Esélyadók, 1996. július, 10. o. 6 Fritjof Capra: A fizika taoja, Budapest, 223. o. 7 Fritjof Capra: i. m. 223?24. o. 8 Fritjof Capra: i. m. 221?22. o. 9 René Guenon: A modern világ válsága. A kereszt szimbolikája, Az ôshagyomány könyvei IV., Budapest, 170. o., 5. jegyzet 10 René Guenon: i. m. 170. o. 11 Mitológiai enciklopédia I., Budapest, 1988, 78. o. 12 Az Aikido esszenciája. Uesiba Morihei szellemi tanitásai. Összeállította: John Stevens, Budapest, 1998. 23., 26. o. 13 Szepes Erika: Hekaté: A hármasság mint a bölcsesség alapegysége. Jel és közösség, Budapest, 1975. 111. o. 14 Kisfaludy György: A forrás, 18. rész: Mibôl állhat az anyag? Esélyadók, 1996. június, 11. o. 15 Kisfaludy György: i. m. 18. o. 16 Kisfaludy György: i. m. 18. o. 17 Su questa terra desolata... Antologia di poesie ungheresi del Novecento, Szeged, 1994. 18 G. R. Wave-T. Z. Marshall (Kisfaludy György): Az energia titka, Porta Sacra, Filozófiai beszélgetések a megnyilvánult jelenségek hullámvilágáról, Budapest, 1984-1994. 363, 361. o. 19 G. R. Wave-T. Z.Marshall (Kisfaludy György): Az energia titka, Porta Sacra, Filozófiai beszélgetések a megnyilvánult jelenségek hullámvilágáról, Budapest, 1984-1994. 344. o. 20 James Gleick: Káosz, Egy új tudomány születése, Budapest, 2000. 35. o. 21 James Gleick: i. m. 35. o. 22 James Gleick: i. m. 117. o. 23 Szepes Mária: Álomszótár, Budapest, 1989. 41. o. 24 Szepes Mária: i.m. 41. o. 25 Szepes Mária: i.m. 41. o. 26 Az Aikido esszenciája. Uesiba Morihei szellemi tanításai. Összeállította: John Stevens, Budapest, 1998. 22?23. o. 27 G. R. Wave-T. Z. Marshall (Kisfaludy György): Az energia titka, Porta Sacra, Filozófiai beszélgetések a megnyilvánult jelenségek hullámvilágáról, Budapest, 1984?1994. 51. o., 2. 6. ábra; Kisfaludy György: A teremtés üzenete, Budapest, 1991. 22. o., 2. 8. ábra. 28 Kisfaludy György: A lélek zengése a dinamikus hullámgeometria tükrében, Budapest, 1998. 19. o. 29 Kisfaludy György: i. m. 20. o. 30 Kisfaludy György: i. m. 21. o. 31 G. R. Wave-T. Z. Marshall (Kisfaludy György): Az energia titka, Porta Sacra, Filozófiai beszélgetések a megnyilvánult jelenségek hullámvilágáról, Budapest, 1984-1994, 364. o. 32 Kisfaludy György: A lélek zengése a dinamikus hullámgeometria tükrében, Budapest, 1998. 22. o. 33 Kisfaludy György: A forrás, 4. rész: A víz (Purusa), Esélyadók, 1995. március, 16. o. 34 Kisfaludy György: A teremtés üzenete, Budapest, 1991. 22. o. 35 Kisfaludy György: A forrás, 4. rész: A víz (Purusa), Esélyadók, 1995. március, 16. o. 36 Kisfaludy György: A forrás, 5. rész: A tűz elsô meggyújtása, Esélyadók, 1995. április, 15. o.; Kisfaludy György: A forrás, 7. rész: A téridô megszületése, Esélyadók, 1995. június 16.o. 37 Kisfaludy György: i. m. 15.o.; Kisfaludy György: A forrás, 7. rész: A téridô megszületése, Esélyadók, 1995. június 16. o. 38 Kisfaludy György: A lélek zengése a dinamikus hullámgeometria tükrében, Budapest. 1998. 22. o. 39 Kisfaludy György: A teremtés üzenete, Budapest, 1991., 40., 42. o.; G. R. Wave-T. Z. Marshall (Kisfaludy György): Az energia titka, Porta Sacra, Filozófiai beszélgetések a megnyilvánult jelenségek hullámvilágáról, Budapest, 1984?1994. 52. o., 2. 7. ábra, 84. o., 3. 13. ábra. 40 Kisfaludy György: A lélek zengése a dinamikus hullámgeometria tükrében, Budapest, 1998. 30., 33. o. 41 Kisfaludy György: A forrás, 9. rész: A fény kvantumai, Az energia második alakja, Esélyadók, 1995. augusztus, 12. o. 42 Kisfaludy György: i. m. 12. o. 43 Kisfaludy György: A forrás, 12. rész: Fény és anyag, Esélyadók, 1995. november, 14. o. 44 Kisfaludy György: i. m. 14.o. 45 Kisfaludy György: A teremtés üzenete, Budapest, 1991. 38-41. o. 46 Kisfaludy György: A lélek zengése a dinamikus hullámgeometria tükrében, Budapest. 1998. 32. o. 47 Kisfaludy György: i. m. 33. o. 48 Kisfaludy György: i. m. 33. o. 49 G. R. Wave-T. Z. Marshall (Kisfaludy György): Az energia titka, Porta Sacra, Filozófiai beszélgetések a megnyilvánult jelenségek hullámvilágáról, Budapest, 1984-?1994. 355. o.